Ugrás a tartalomhoz

Michel Tournier

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michel Tournier
Élete
Született1924. december 19.
Párizs
Elhunyt2016. január 18. (91 évesen)
Choisel, Franciaország
SírhelyChoisel
Nemzetiségfrancia
SzüleiAlphonse Tournier
Kitüntetései
  • Goncourt-díj (The Erl-King, 1970)
  • Baden-Württemberg Tartomány Érdemrendje
  • Francia Akadémia nagydíja regény kategóriában (Péntek vagy a Csendes-óceán végvidéke, 1967)
  • Goethe-érem (1993)
  • Grinzane Cavour irodalmi díj (1991)
  • Premio Malaparte (1993)
  • a francia Becsületrend parancsnoka (2015)
  • Commander's Grand Cross of the Order of the Gediminas (1998)
  • National Order of the Cedar (2002)
  • a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének főtisztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Michel Tournier témájú médiaállományokat.

Michel Tournier (Párizs, 1924. december 19.Choisel, 2016. január 18.[1]) francia író. 1967-ben elnyerte a Francia Akadémia irodalmi nagydíját, a Grand Prix du romant, a Péntek vagy a Csendes-óceán végvidéke című regényéért, majd 1970-ben a legnevesebb francia díjat, a Goncourt-díjat is A rémkirály (Le Roi des aulnes) című könyvéért. 1972-ben a Goncourt Akadémia tagjává választották.

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Tanulmányait meghatározta a német kultúra, a zene és a katolicizmus. Később felfedezte a filozófus, Gaston Bachelard eszméit. Az elkövetkezendő húsz évben sokféle állást vállalt: 1956-1968-ig egy kiadónál fordított német nyelvről (ha nem is túl sok sikerrel) franciára, majd újságíróként dolgozott.

Élete utolsó éveiben egy kis faluban lakott (Choisel) a helyi régi plébánia épületében. Franciaország második legjelentősebb független kiadójánál, a Gallimard-nál az olvasási bizottság tagja.

Tournier ma már klasszikusnak számít, szerte a világban olvassák műveit. Regényes univerzuma, amelyet emberevő óriások, ogrék, androgének népesítenek be, és amelyet áthat a befelé fordulás témája, a realizmus és a fantasztikum között helyezkedik el. Az őt ért kritikák ellenére, az ő eredeti előadásában a történelem, a mítoszok és a vallások új színezetet kaptak, amely hasznos volt az 1970-es évek irodalma számára.

Művei

[szerkesztés]

Magyarul

[szerkesztés]
  • Péntek vagy A Csendes-óceán végvidéke; ford. Szávai János; Magvető, Bp., 1981 (Világkönyvtár)
  • A Rémkirály; ford., utószó Barta András; Európa, Bp., 1983
  • Gáspár, Menyhért, Boldizsár; ford. Szabolcs Katalin; Magvető, Bp., 1989
  • A Vörös Törpe. Elbeszélések; ford. Barta András; Európa, Bp., 1994 (Európa zsebkönyvek)
  • Kispróza; ford. Szávai Dorottya; JAK–Jelenkor, Bp.–Pécs, 1995 (Műfordító füzetek)
  • Eleázár avagy A forrás és a csipkebokor; ford. Bognár Róbert; Sík, Bp., 2000
  • A vámpír röpte. Műelemzés és műkritika a Trisztántól Grassig; ford. N. Kiss Zsuzsa, szerk., jegyz. Gelléri Gábor; Napvilág, Bp., 2001 (Társtudomány)
  • Boldogság Németországban?; ford. Jakabffy Imre, Jakabffy Éva; Háttér, Bp., 2007 (Háttér esszék)

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]